|
2017-06-15 18:02:56, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
A mulandóság bánata
Már elmerült a nap. A balkonra tekint
A sárga hold ködös, még árnyatlan korongja,
S hiába fénylenek kitárt ablakaink,
A sápadt bú a vak falakat már bevonta.
Mindjárt leszáll az éj. A mennyeken ború...
A szívem fáj ezért a végső esti percért:
Mert benne él, mi volt - a vágyódás, a bú,
És benne már, mi jő - a csüggedő felejtés.
Itt álom lett az est: félénk, de röpke is,
Ám szívednek, ahol se húr, se könny, se illat,
S hol széthullt s összefolyt a felhők ezre is,
Már sokkal kedvesebb, mint alkony rózsapírja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rózsapírja, összefolyt, mulandóság, fénylenek, kedvesebb, ablakaink, szívednek, árnyatlan, széthullt, mennyeken, balkonra, mindjárt, elmerült, vágyódás, korongja, felejtés, bevonta, falakat, percért, leszáll, csügged, szívem, otilde, sápadt, bánata, tekint, félénk, alkony, kitárt, sokkal, benne, illat, könny, ezért, sárga, ködös, mulandóság bánata, balkonra tekint, sárga hold, mennyeken ború,
|
|
Offline
